A legtöbb vállalkozó itt akad el

Sok vállalkozó úgy gondolja, hogy a következő szinthez több ügyfélre, nagyobb bevételre vagy jobb gazdasági környezetre van szükség.

Pedig a valódi szintlépés ritkán a bankszámlán kezdődik.

Sokkal inkább egy őszinte felismeréssel.

Azzal a felismeréssel, hogy még mindig van mit tanulni.

Amíg ugyanis valaki meg van győződve arról, hogy már mindent tud a saját szakmájáról, addig nagyon nehéz fejlődnie. Nem veszi észre a hibáit, nem figyel a visszajelzésekre, és ugyanazokat a köröket futja újra és újra.

A vállalkozásban a hibák elkerülhetetlenek.

Egy elveszített ajánlat, egy rosszul sikerült tárgyalás vagy egy hibás döntés önmagában nem a hozzá nem értés bizonyítéka. Sokszor éppen az ellenkezője.

Azt mutatja, hogy dolgozol, próbálkozol, tapasztalatot szerzel és haladsz előre.

Az igazán veszélyes helyzet nem az, amikor hibázol.

Hanem az, amikor a hibától való félelem miatt nem lépsz.

Sokan évekig várnak a tökéletes pillanatra. Arra a helyzetre, amikor minden körülmény ideális lesz, minden információ rendelkezésre áll, és biztosan nem lehet hibázni.

Ez a pillanat azonban szinte soha nem érkezik el.

A fejlődés általában akkor kezdődik, amikor abbahagyjuk a kifogások keresését.

Amikor már nem a gazdasági helyzetet, a konkurenciát, az időzítést vagy a külső körülményeket hibáztatjuk mindenért.

Hanem felteszünk magunknak egy egyszerű kérdést:

„Mit tudok én jobban csinálni holnaptól?”

Ez az a pont, ahol a gondolkodásmód megváltozik.

És ez az a pont, ahol a vállalkozás is változni kezd.

Mert amíg minden problémára külső magyarázatot keresünk, addig kevés esélyünk van valódi eredményeket elérni.

Amikor viszont vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért, a hibáinkért és a fejlődésünkért, akkor végre a saját kezünkbe kerül az irányítás.

A legtöbb sikeres vállalkozó nem azért jutott előre, mert kevesebbet hibázott.

Hanem azért, mert többet tanult a hibáiból.

A valódi szintlépés pedig mindig itt kezdődik.

Miért ne meséld el az ügyfélnek, mennyit szenvedtél a munkával?

Sok vállalkozó elköveti ugyanazt a hibát.

Egy nehéz munka után szeretné, ha végre valaki értékelné azt a rengeteg energiát, amit beletett. Fél éjszakák, stressz, telefonok, problémák, határidők. És amikor elkészül a projekt, büszkén elmondja az ügyfélnek:

„Alig aludtunk.”
„Éjjel-nappal ezen dolgoztunk.”
„Pokoli nehéz munka volt.”

Azt hiszi, ezzel a szakmai elhivatottságát bizonyítja.

Pedig az ügyfél gyakran egészen mást hall ki ezekből a mondatokból.

Nem azt, hogy mennyire lelkiismeretes vagy.

Hanem azt, hogy talán nem volt minden kézben tartva.

Abban a pillanatban, amikor a munka nehézkesnek, fájdalmasnak és kaotikusnak hangzik, a megrendelő fejében megjelenik a kérdés:

„Biztosan tudják, mit csinálnak?”

A legjobb szakemberek nem azért tűnnek profinak, mert nincsenek problémáik.

Hanem azért, mert nem a problémákat mutatják.

Ugyanúgy találkoznak váratlan helyzetekkel, ugyanúgy vannak feszült napjaik, ugyanúgy dolgoznak késő estig, amikor szükséges. A különbség az, hogy mindezt nyugalommal kezelik, és nyugalmat sugároznak.

A megrendelő nem a háttérben zajló küzdelmet akarja látni.

Biztonságot akar érezni.

Azt akarja érezni, hogy a feladat jó kezekben van.

Ezért a profi nem azt mondja:

„Majd belehaltunk ebbe a munkába.”

Hanem azt:

„Megoldottuk.”

És hidd el, az ügyfelek ritkán ahhoz viszik a pénzüket, aki a legjobban szenvedett.

Sokkal inkább ahhoz, aki mellett még a legnehezebb feladat is megoldhatónak és egyszerűnek tűnik.

Sniccer